Jászói-barlang

A barlang másodidőszaki középtriászkori szürke gutensteini dolomitban, valamint világos steinalmi mészkőben és dolomitban jött létre. A Jászói-sziklát számos szerkezeti törés, hasadék szeli át, amely nagyban befolyásolta a barlang járatainak irányát és sűrűségét. A barlang hossza 2811 m, szintkülönbsége 55 m.
A földalatti járatok a Bódva-folyó bevágódásának függvényében fokozatosan jöttek létre több fejlődési szakaszban a legmagasabban fekvőktől a legalacsonyabbakig. A felső és középső szint magasabban fekvő, mennyezeti medres és meanderes járatai az egykori Bódva lebukott vizeinek oldásos és koptató hatására jöttek létre. Az alacsonyabban fekvő részeken dómok, termek és oldalszínlős járatok találhatók, lapos mennyezettel, amelyek az egykori vízszint hosszantartó stagnációjára utalnak. A legalacsonyabban fekvő lapos mennyezetű járatok a stagnáló, vagy lassan áramló víz oldó hatására jöttek létre.
A vízszint ingadozása maga után vonja a barlang legalsóbb részeinek elöntését, amely a látogatási útvonalat is elérheti. A barlangi tó legalacsonyabb szintje 7 méterrel a Bódva felszíni folyása alatt helyezkedik el. A Bódva vizei azonban ma már nem folynak a barlangban. Az időszakosan elöntött alsó járatok vizei nem függnek a Bódva-folyó szintjétől.
A barlang számos részeit cseppkőképződmények díszítik. Figyelemreméltóak a pagodaszerű állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőlefolyások, cseppkődobok, szalmacseppkövek és más formák. A barlang léghőmérséklete 8,8-9,4 oC, relatív páratartalma 90 – 98%.
Az egykori állatok maradványaiból a barlangi medve (Ursus spelaeus) és a barlangi hiéna (Crocuta spelaea) csontjai maradtak fenn. A Jászói-barlangban 19 denevérfajt tartanak számon. Leggyakoribb a nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus ferrumequinum), amely Szlovákia egyik legjelentősebb csoportosulását képezi a barlangban, de előfordul itt kis patlósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros) is. Az apró gerinctelenek közül igen értékes az Eukoenenia spelaea álskorpió.
www.ssj.sk/jaskyne/spristupnene/jasovska/